Lon Don

...az egyetem alatt egyszer belekeveredtem egy beszélgetésbe, ahol is a vita tárgya ”Buda vagy Pest” volt. „Buda annyira szép dimbes-dombos zöld utcáival, hogy a jobbak ott laknak" - mondták a budai rezidenciával rendelkezők. „Igaz való, Buda annyira szép, hogy a jobbak Pesten laknak, ahonnan Budát látják" - hangzott a pestiek ellenérve. Ma talán mindez úgy lenne aktuális..."mindegy hogy Budán vagy Pesten, csak legyen hol laknunk" - állította mindkét fél egytértően.

.híd, Pest, Buda.

Firenze, Párizs, Berlin, Bécs, Prága, Frankfurt, Zürich, csak hogy párat említsek folyóval átszelt szépséges európai városaink közül. Én személy szerint szeretem a víz közelségét egy-egy (nagy)városban tudni, mely formálja a perspektívát, a hely arculatát, az esti séták hangulatát, a színeket és fényeket különlegessé, a levegő illatát üdébbé teszi. Akár turistaként, akár egy város lakosaként pedig azt mondani: „Gyere, igyunk meg valamit a folyóparton!” - felbecsülhetetlen és mint ajánlat, egyben visszautasíthatatlan. 

A főként üzleti turizmusra épülő bankárok székhelye, Frankfurt ugyan nem lopta szívembe magát. Ott a várost keresztülszelő festői folyó látványát hiába kerestem. Firenze és Zürich azonban mind nagyon kedvesek nekem. A száztornyú város, Prága pedig azon magával ragadó helyek egyike, melyben mi kis fővárosunkat véltem felfedezni. A folyó egyik oldala, ahol a palota is magasodik, szűk, macskaköves utcáival és apró, rejtett kavézóival a város ékszerdoboza. A folyó túlpartja a gasztronómia, kultúra, valamint a Cseh főváros híres tereinek és sörfőzdéinek birodalma. A Károly-híd és árnyékában a szerelmesen andalgók kis szigete pedig a Margit-híd és sziget makett méretű másának különös benyomását kelti.

.híd, London, látogató.

De mi a helyzet LonDonnal? Míg Firenze túl aprócska, London talán épp hogy túl méretes ahhoz, hogy számottevően összevethető legyen Budapesttel. De mi megpróbáltuk. A Temze ”pesti” oldálon ücsörögve, Crabbiest[1] szürcsölve, magyar látogatóim így tanakodtak: „A folyó túl odala vajon olyan mint Buda?”. „Áhh, nem!” – vágtam rá határozottan. Itt nincsen dimbes-dombos zöld Buda, de egy kis zöld[2] és egy kis domb[3] itt-ott elszórtan.  Nincs a pesti fiatalok által bevett Deák tér, szomszédságában meg Király utca, de ott a mindig nyüzsgő Soho Lon-ban és a mindig zajos Brixton Don-ban. Shakespeare Globe-színháza és Borough Market a déli, míg Portobello, Saatchi és Westminster a folyó északi oldalára vonzza látogatók ezreit. Don-ban minden megvan ami Lon-ban, és fordítva. Egy karnyújtásnyira bármi és bármikor elérhető, amit egy Londoner[4] kívánhat.

És bár hasonlítgatni jó móka, nem igazán érdemes. Egy szemfüles megállapítás azonban - mely ugyan kifejezetten London vonatkozásában hangzott el - a fent megemlített városok mindegyike tekintetében igencsak helytállónak bizonyul: „Azért kicsit hasonlít Budapestre az a város, ott is vannak hidak.” - örök érvényű és simply put.[5]

---

[1] Angol gyömbéres sör – a legfinomabb ever.

[2] Battersea Park, Richmond, Hyde/St James’s/Green Park etc.

[3] Primrose Hill, Hampstead Heath, Musewell Hill etc.

[4] Londonban elő, londoni lakos. Szűk értelemben a világ életében Londonban élő (ott született és nevelkedett) személy. Szabadabban értelmezve, mindenki és bárki, aki Londonban tartózkodik: „London is open!” 

[5] Egyszerűen/tömören kifejezett.