Kovászos

Nyári kora esteken lelkesen rohantam ki a verandára...ahol is a hosszú, napsütötte órákat követően a nagyi alaposan vizsgálta az óriás befőttesüvegekben eltett, kovászolni való uborkát. „Mama, elkészült már, ehető a koviubi?” - kérdeztem türelmetlenkedve. „Még nem aranyom, de rövidesen!” E párbeszéd nap-nap után, ugyanezen szavakkal mindaddig zajlott, míg a hőn áhított választ nem kaptam: „Kellően savanykás, kívül még roppanós, most már a krumplis tészta is készülhet hozzá!” 

Apropó, krumplis tészta? Mármint krumpli, meg tészta? Olaszoknak ebédre ezen specialitásunkat elkészíteni - megtörtént események alapján - bátor dolog; a vendégeidben esetlegesen keltett csalódottságérzet rizikó faktora kiemelkedően magas. Ugyan a művelet sikert aratott, egy kérés azért a későbbiek során elhangzott: „Per favore, csak ne hívjátok tésztának - amúgy molto buona!” 👌

A kovászról rögtön a nagyi után két kedves barátom, Alice és Gege jut eszembe. És a 'good old days', amikor még ők is Londonban hajtották a mókuskereket. Velük ittam először Crabbiest[1], ettem életemben először homárt a Big Easy-ben, kóstoltam nápolyi pizzát a Franco Manca-ban, indiait a Dishoom-ban és extra csípős csirkeszárnyakat a Meat Liquor-ben. Emlékszem, ez utóbbi után másnap mindössze egy doboz natúr joghurt, egy kisebb tál saláta és egy-két bögre zöld tea csúszott le.

De hogy mindennél komolyabb gasztronómiai vizekre, az akkori Lillie utca 271-be evezzünk, náluk próbáltam először Szent Jakab kagylót, kacsa Stir Fry-t, Ramen japán tésztalevest, mexikói halas Tacot és angol muffinon Eggs Benedictet reggelire. Fokozva a jóságot, a szeretet fűtötte kis konyha nagy melegében kisült kovászos kenyér, vietnámi tavaszi tekercs, csoki szuflé házi kókusz fagyival és pappardelle is előfordult - hozzátenném, ezek mindegyike egy szempillantás alatt került terítékre, mintha a chef a világ legtermészetesebb dolgával, mondjuk egy adag rántottával állna elő.

.egy jó kovászos a Kovászosban..

Már meg is indult a nyálelválasztásod? Van egy jó hírem: a kis csapat Londonból Budapestre költözött. Ami sokaknak jó, nekem kissé gyászos...én azóta sem ettem olyan ínycsiklandó Dim Sum-ot (házi, házi, házi!), mint azon a búcsú vacsorán - könny és szipogás. Az ízek és az élmény örök, egyben felbecsülhetetlen. Az információ, hogy a londoni kínai negyed helyett neked elég csupán a Bécsi út 61. felé venned az irányt...megfizethetetlen. Vagy mégsem? A Kovászos Étterem házi chipotle burgerére a meghívásokat bármikor szívesen fogadom. ;)

---

[1] skót gyömbérsör