Hagyma, paradicsom, paprika
Csapjunk is bele a lecsóba! - jó magyarosan kezdve. Mióta kint élek, különösen kedvelem a magyar kifejezések használatát. Büszkén, mint aki nem felejt. De meg kell vallani, hogy igenis felejt. Jobban mondva kever. Szavakat, nyelveket, szórendet, kifejezéseket. The great mixture of everything[1] - hangzik a fejemben. A really big mess.[2]
Egyébként nagyon szeretem a lecsót (mármint enni, belecsapni még nem próbáltam), mely a franciáknál ratatouille, Szicíliában pedig caponata. A nagymamám meg elteszi nekünk télire, gondosan felvagdalva és adagokra osztva megy a zöldség a fagyasztóba, yummy. És ez mind a fejemben kavarog, miközben azon is gondolkodom, hogy vajon lesz-e értelme annak, amit írok? Vagy olyannak hatok majd, mint egy hároméves, fejében cikázó gondolatok, percenként vált, érthetetlen, követhetetlen? A keresztlányomra asszociálok, aki a minap kis motorján ülve, körbe-körbe haladva out of the blue[3] kezdte kiabálni "wifi be, wifi be"...ami ugyebár elengedhetetlen a zavartalan tovább guruláshoz!
Szóval, hogy miről is fognak szólni e sorok? Talán még én sem igazán tudom. Az angolokról és az angol nyelvről biztosan - gondoltad volna mindazok ellenére, hogy a lecsót két másik nyelven vezettem fel? Emellett emberekről és kultúráról, élményekről és tapasztalatakról, honvágyról és megszokásról, megszeretésről és ragaszkodásról...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése