Fish & Chips

Vidéken ízletes, Londonban még nem próbáltam, ugyanakkor minden pubban kapható, így jobbnak látom körültekintőnek maradni. Jó sok olajban kirántva - de ha a hal jó, nagy baj nem lehet - sült krumplival és zöldborsó pürével kerül terítékre. Ez utóbbival már szkeptikus vagyok, de egye fene néha-néha jól esik. Elengedhetetlen velejárója még a majonéz, amit - kövezzetek meg, de - nem szeretek, így az érintetlenül marad tányéromon.

A Brit-szigetek lakója tehát a tőkehalat, plusz egy fontot kihúzva zsebedből a foltos tőkehalat sült krumplival tálalja, és semmiképpen sem egy zacskó Lay's chips-szel, mint ahogy én azt a kezdetekben, naivan elgondoltam. A krumpli mint chips, a chips mint crisp (ez is megér egy kis kutatómunkát, hiszen a chipset is - ropogtatnivaló - Amerikából vette át Európa, nemde?)[1] él az angol köztudatban. Igaz, azt is felszolgálják néha szendvicsek mellé, de olyat már Portugáliában és Hollandiában is láttam, nem csak brit furcsaság. Vidáman eleszegetem, holott érdekes tud lenni egy kupac chips (vagyis crisp) a sonkás-sajtos melegszenya tetején, jobb esetben mellett. Ehhez talán fotót is kéne mellékelnem...avagy jobb a képzelőerőre hagyni?

Jut eszembe az is, hogy az angolok vágják a hamburgert! - legalábbis az elitje. Bevallom, néha én is késsel és villával fogyasztom, de az közel sem adja ugyanazt az élvezetet, mint a kisujjadról lecsöpögő mustár-ketchup kombó, valamint maga a tény, hogy a hambi tartalmának fele úgyis a tányéron fog landolni, mert a bucit összetartani ugye képtelenség.

E sorokat sem szandékozom hosszúra nyújtani, mondanivalóm pont csak annyi, hogy ha chips-et látsz a menün, akkor sült krumpli fog érkezni, ha crisp-et látsz a menün, akkor…hagyd el az éttermet? – ezt Rád bízom.

Cynthia barátnőmnek azt azért még megígértem, hogy a fish & chips történetbe beleszövök egy kis anekdotát, méghozzá egy drága kolléganőnkről, aki a minap így nyilatkozott: „Nem eszek toast-ot, mert az hízlal, de eszek crisp-et (szóval figyelem emberek, chips-et!!) mert az nincs hatással a testemre..." Ehhez csak annyit tennék hozzá: Lucky you![2]

---

[1] Forrás National Geographic: „1853. augusztus 24-én került először chips az asztalra, még pedig az amerikai Saratoga Springs egyik hoteljének éttermében. Az egyik prominens vendég ugyanis nem szerette a vastagra vágott sült-krumplit. Erre a hotel szakácsa (George Crum) hajszálvékonyra vágta a burgonyát, majd olajban kisütötte. Így született meg a chips.”

[2] Te szerencsés!