...and you know it

You know what I mean? You know what it is like? You know what it's all about, don't you?[1] Komolyan olyan érzés, mintha állandó nyomás alatt lenne az ember...itt aztán mindig mindent tudni kell!

Nem is tudom, hogy gonoszkodjak e tovább vagy inkább ismerjem el, hogy minden nyelvben találni hasonlót, vagy éppen ugyanilyet. Sőt, egyénenként is változik, hogy hogyan és milyen választékosan fejezzük ki magunkat! Tudod, én épp a 'komolyan korszakomat' élem - na nem mintha mindent túl komolyan vennék - és bárki bármit mondd, az első reakcióm rá, hogy: „komolyan?” – nem Noémi, biztosan mindenki csak viccelődik körülötted.

.I don't actually know what this is..

Tudod, mikor még a Bristol melletti kisvárosban éltem, volt egy srác akivel kölcsönösen érdeklődtünk egymás iránt - úgy két buli erejéig. Hisz tudod, milyen ez! Na hát ez olyan, mikor hamar rájössz, hogy a Tate Modern kortárs kiállítások különtermi belépésre is jogosító membership kártya plusz egy fője...bizony nem ő lesz.

Számomra több ilyen ’rájöttem pillanat’ is volt, különösen emlékezetesek az „Az élet megvalósításra váró álmai!” és a „Na majd ezzel elcsavarom a lányzó fejét!” címszavak alatt zajlott beszélgetések. A „you know it's like...you know when...it feels like you know...”[2] szóeszközhasználat gyakoriságának hátterében meghúzódó taktikai indokok ugyanis mindmáig ismeretlenek. Az mindenképp sikerként könyvelhető el, hogy ennyi idő elteltével is szó szerint idézem. Valamint azt is hiszem, hogy a gentleman itt a belém vetett bizalom kifejezésére helyezte a hangsúlyt, történetének minden pillanatában feltételezve, hogy I know it!

---

[1] Tudod hogy értem? Tudod milyen ez? Tudod miről van szó, nemde?

[2] „tudod ez olyan…tudod amikor…ez olyan érzés mint mikor, hisz tudod…”